….hello békével jöttünk…. igazi sci-fis idegen lényekkel teli klisé.
Viszont ebben a kötetben ilyenről szó sincs – szerencsére.
Az emberek kirajzása a Földről már Lajka kutya űrutazása előtt is foglalkoztatta az emberiséget. Talán a fajunk még csak a bölcsőjénél tart és a Föld véges erőforrásai végett „is” ki kell jutnunk a Naprendszeren vagy még azon is túlra, hogy megtaláljuk a következő állomásunkat, ami már a járókánk lehet?
És mi történik, ha menet közben találkozunk más értelmes lényekkel is?
Filozófikusan fogja meg a „másik” megismerését a vele való kommunikálást. Amire az emberiség még mindig nem készült fel. Hiszen hogy is lehetne valaki/valami mást megérteni, ha még magunkat sem ismerjük és főképp nem értjük.
A történet izgalmas és feszített hangulatú – borzongós elemekkel.
Nem tudjuk mi történt az űrállomáson de a megmaradt legénységnek vannak „vendégeik” – amibe van aki bele is őrül ami által inkább öngyilkosságot követ el minthogy tovább szemlélje a Solaris teremtményeit…
„Elindulunk a Kozmoszba, mindenre felkészülve – magányosságra, harcra, szenvedésre, halálra. Szerénységből nem mondjuk ki hangosan, de remek fiúknak tartjuk magunkat. Aztán beugrik valami meglepetés, és rögtön kiderül, hogy a fene nagy elszántság csak póz volt. Nem a Kozmoszt akarjuk mi meghódítani, öregem, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig. Az egyik bolygó legyen sivatag, mint a Szahara, a másik jeges, mint a sarkvidék, vagy trópusi, mint a brazíliai dzsungel. Nemes lelkűek és humánusak vagyunk, nem akarunk más fajokat leigázni, csak átadni nekik az értékeinket, és cserébe átvenni az övéiket. Mert mi vagyunk a szent Kapcsolat lovagjai! Hát ez is hazugság. Nem keresünk mi mást, csak embereket. Nyavalyát kellenek nekünk másfajta világok. Tükröket akarunk! Mihez kezdenénk másfajta világokkal? Elég nekünk a magunké, az is a torkunkon akadt. Saját eszményített képünket keressük: az egyik bolygón legyen a miénknél fejlettebb civilizáció, a másikon a mi primitív múltunk hasonmása. Csakhogy a tükörből olyasmi néz vissza, amit nem fogadunk el, amit kikérünk magunknak. Pedig nem csak hamvas erényeket hoztunk magunkkal a Földről, nem az Ember hősi szobrát pakoltuk az űrhajóba!”
Mindenképp többször olvasós kötet mert különböző a mélysége a különböző életszakaszainkban.
A kötet elolvasása után megfejeltem az élményemet a 2002-es filmes verziónak a megtekintésével – hááááát csak egy szó – Hollywood. Szóval nyomokban tartalmazza a Solaris-t. Még ráveszem magam az 1972-es orosz változatára is – hátha autentikusabbra sikerült.
Nem csak sci-fi alapműnek gondolom, hanem úgy általánosságban véve is – ha már annyian szeretjük a kis barna MacGyver-t (E.T. a földönkívüli-ből), akkor mindenképpen méltón kell kezelnünk a Solaris-t is.
Jó szívvel ajánlom 
Európa kiadó, puhatáblás, 262 oldal, ISBN: 9789634052296, Fordította: Murányi Beatrix
(kép forrása: saját)