„Ez az én igaz történetem, hol egy sima, hol egy fordított hazugsággal, mert az élet gyakran már csak ilyen.”
Az életben, ha nem hazudok, akkor már normális vagyok? Vagy ha hazudok, akkor már nem lehetek az? Ki szablya meg a határaimat? Ha szeretek, akkor mindenem is elvész a másikban? Megtehetem, hogy határtalanná válom a másiknak tett fogadalmamért?
Lehet felelősségvállalás egy gyermek iránt úgy, hogy nem tudom, én hol kezdődöm és ő hol végződik? Szerethetek mindenek felett? Velem utazhat mindenhova is, akit én választok – bárhol is létezzek? Lehetek valakinek a meséje? Szabad nekem elvesztenem az eszemet?
Nem! Nem lehet úgy beszélgetni erről a kötetről, hogy a másikunk még nem olvasta el – hiszen anélkül honnan is tudhatnád, hogy mit jelent „Liberty Bojangles hadművelet”?
Ha megteszed, kérlek hallgasd közbe Nina Simone-t.
„Nem úgy bánt velem, mint egy felnőttel, de nem is úgy, mint egy gyerekkel, hanem mint egy regény szereplőjével. És ezt a regényt gyöngéden és mélyen szerette, és bármikor boldogan elmerült benne.”
A szüleim közös tánca 46 éve tart és bár Édesapám már nem képes felkérni Édesanyámat -rokkantságából adódóan, – szívem teli örömével látom, hogy Édesanyám helyette is járja az ő közös táncukat nap nap után.
És én csak ámulok: „hogyan képes a többi gyerek arra, hogy az én szüleim nélkül éljen?”
Szívből ajánlom!
Magvető kiadó, puhatáblás, 158 oldal, ISBN: 9789631439502, Fordította: Tótfalusi Ágnes
(kép forrása: saját)