Úgy 4 éves voltam, (na ez se tegnap volt) amikor is a doktornő rendelőjében felolvasta nekem ezt a könyvet az Édesanyám. Persze jól megnézegettük a rajzokat is (na már akkor is sokat kellett várakozni…).
A történet végén nagy csodálkozó szemekkel csak annyit kérdeztem, hogy: – „Jól megrágcsáltál amikor lenyeltél?” – tipikus gyermeki logika 
Azóta ez a mi közös történetünk.
Arra is emlékszem, hogy hányszor de hányszor megnéztem benne a rajzokat amikor nagyobbacska is voltam. Annyira csodálatosak!
Idei születésnapomra kitaláltam, hogy magamnak is megveszem ezt a kötetet. Megkértem Anyumat, hogy csukja be a szemét és találja ki vajon mi az amit felolvasok neki? Szinte azonnal rávágta széles vigyorral a száján. Majd megkértem, hogy tegye az egyik üres lapra a kezét és körberajzoltam.
Így ha már nem lesz velem és előveszem ezt a kötetet, ugyanúgy mint régen – mindig fogja majd a kezem…
Csodálatos könyv és még csodálatosabb emlékek, nekem és a Mamámnak! 
„Ez nem tündérmese, hanem igaz történet, de szebb minden tündérmesénél, mert egy igazi kislány igaz története.„
Móra kiadó, keményfedeles, 38 oldal, ISBN: 9789634157915, Fordította: Rónay György
(kép forrása: saját)