Játszhat-e az ember Istent? És ha igen, akkor az maga (IS) Isten?
Felfedezéseink, újításaink és kísérleteink válaszaként teremtünk egy lényt – ezáltal már mi magunk is teremtők vagyunk…de akkor hol is van az a a határ?
Napokban fejeztem be Bulgakov egy korai alkotását és már közben hozzá csapódott egy korábbi olvasmányom gondolat foszlányai.
A megannyi morális kérdés felett mindkét mű számos politikai – és társadalomkritikát feszegető kérdést taglal.
Míg az első esetben egy gyenge elméjű férfiból emelünk ki egy szuper kapacitású gondolkodót addig a másik esetben egy kutyából teremtünk férfi embert.
Viszont egész érdekes jelenségnek tartom, hogy mennyi író szerepeltette az egereket különböző műfajú történetekben (csak amik közben hirtelen eszembe jutottak: Stephen King – Halálsoron Csengettyű Úr; C.S. Lewis – Narnia/Caspian herceg Cinz Vitéz 🙂
Olyan rezonálása van, hogy amíg él az emberiség – mint olyan – addig ez mindig és mindenkor érvényes lesz gondolatiságával és üzenetével.
„Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.”
Bulgakov esetében még a tényleges orvosi háttere ad hozzá egy pluszt és ugye Mihail – proletárok fel…!
Kitűnő beszélgetési témák találhatók mindkét alkotásban.
„– Kedvességgel. Az egyedüli módszer, amely megengedhető egy élőlénnyel való bánásmódban. Terrorral semmit sem lehet elérni egy állatnál, bármilyen fokán álljon is az a fejlődésnek. Ezt mindig is mondtam, mondom most is, és fogom is mondani.”
Szívből ajánlom elfogyasztásra őket!
ui.: Kedves Charlie, viszünk virágot Algernonnak!
Virágot Algernonnak – Alexandra kiadó, keményfedeles, 254 oldal, ISBN: 9789634479970,
Fordította: Szepessy György
Kutyaszív – Európa kiadó, puhatáblás, 152 oldal, ISBN: 9789634058038, Fordította: Hetényi Zsuzsa
(kép forrása: saját)