Tibike – hát mi a jó teremburája kénköves pokla bugyrából etettél itt minket?
Úgy tűnik a búcsúszentlászlói szó-szamuráj belepakolta ezen kötetébe az összes valamire való vagy nem? – Hettikánia szókészletünket.
Adott egy ország – egy fiktív cirkuszállam – és annak vezíre Luigi King, aki egy korosodó diktátor és „már” várja népe feltörekvő lázadását, de senki nem kérdőjelezi meg.
Az utánpótlás gyermekeit elnézve reménytelen küldetés így összességében inkább választja a tét nélküli hedonista életet – csak „nem áll a cerka elég keményen – ez a baj”.
Politika, nép hülyítés, felső tízezer talpnyalói, funkcionalista utódok, petyhüdt feleség, bögyös nagy kufferú macák, pelenkát cserélő titkár, aki maga az elő- és utóvéd valamint hűséges tigris, aki mindent elrendez porondmesterünk 30. jubileumi nagy napja végén.
Halé-hoppp – dupla szaltó jelenlegi politikai forgatagba – csak egy a baj, hogy nem kaptunk hozzá védőhálót.
„…mert a Hazának nincsen tengere. Rég volt az, midőn sátrainkat hét tenger mosta. Nincsen tengerünk, de ha lenne, annak szeszélyei lennének, moraja, kosza, mocska, lucska, fénye s hullámzó kedélye. Mást jelent egy országnak, ha van, ha volt, és mást, ha nincs tengere. Jaj, elkobzott tengereink fantomfájdalma, nem szűnsz, miért?”
És a fenti sorok válasza a magyar transzgenerációs fájdalmunknak.
Túl vagyunk a Nagy Szavazáson azzal az eredménnyel amivel, ne legyünk restek – 2022 Libri kortárs irodalmi díj – jelöltjei esetében sem. Fenti alkotás szintén a 10 döntős egyike.
Tibike, ne cirkuszolj mert „Egy a cirkusz, egy a sátor.”
Ajánlatos olvasmány 
Helikon kiadó, keményfedeles, 212 oldal, ISBN: 9789634796404
(kép forrása: saját)